Böröczki Mihály - Mityka : Korság

Az ember lassan semmit sem kér,
én már azon sem zúgolódom,
hogy nincs a forintunkban fillér,
s hogy kilyukadt fölül az ózon,

hogy gyepmesterként öl a sintér,
hogy galambtollakba fogódzom,
és megvárlak téged a liftnél
a csillagröptű felvonókon.

Ezért ölelem át a fákat
és őrzöm röptét a madárnak,
és ezért hálok vadvirággal,

így az se baj, ha meg-meglátnak,
mikor a napnak vetek ágyat,
és összebújok sugarával.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.