hazug az ember, ha ír,
inkább mint a kutya, ha ugat;
mert a leírt igazabb, mint a valóság,
az ugatásnak pedig oka és célja valódi.
nincs nagyobb hazugság a hallgatásnál,
az elő nem hívódó áltatásnál – hogy voltál.
az igazi költészet mindig hazug, mert
igazabb a valóságnál; pedig a valónál
nem lehet valóbb semmi.
a nagy igazmondók hallgatnak, olykor
visszajő róluk a hangunk –
akkor azt hisszük, egyetértenek velünk.
nem több ez, mint a magány visszhangja,
pedig közös igazság nincs, ha szólunk róla,
már elfajul, csupán hangunk szeretjük.
dolgok és lények, van, ami van, vagyok, aki vagyok.
Közben
Amikor elkezdem, még nem tudom, mi lesz –
talán egy dallam van bennem: milyen lehet élni;
tán egy gondolat – miféle lenne zenévé válni,
miközben úgy igyekeznek a testek; a testnélküliek
meg testté akarnak válni, legyen mit meg- és levetniük.
Bárhogy is, már közben foglalkoztatnia kell a végnek,
ha már elkezdtem, miként fejezzem be; lezárni
olykor nehezebb, mint elkezdeni – ha rajtunk múlik;
mert töredék rejlik dolgainkban, minden mit túlélünk,
hisz bármikor fölfejthetjük magunkban az időt, ameddig.
