D. Bencze Erzsébet : Halkuló tücsökhegedű

Saját fotó

 

 

 

Szomorún rázza 

üstökét a ősz, 

s mint rózsafüzérek 

gyöngyei

peregve hullnak

Isten ölébe 

kincsei.

 

Ha fú, ha esik, 

mindegy már…

Sötétedés előtt

még egy napfürdőt vesz,

felvarrja mélyülő

ráncait a táj.

 

Szívkamrámból

kisöpörtem

a mézillatú tavaszt, 

árvalányhajon 

függő szerelmet,

de koszorúja köré

lopódzott a napsugár,

s a kandallómeleg éjszakák

visszahozzák a 

májusokat.

 

Lelkünkben 

megtér az emlék,

napfényt morzsol

a lehullt levél, 

színes takaró 

a csend szőnyegén.

Kopasz faágakra

dér nehezül,

dombok alján

halkuló tücsökhegedű.

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873