Bakkné Szentesi Csilla : csillagokat fésülő

 

 

nem tudom láttad-e amikor
holdtükrében csillagokat fésült az éjjel
tejút kócait bogozva
rendet rakott álmaink között
és a felénk száguldó meteorokra
álmodozva kapaszkodó gondolataink 
egy pillanatra fellobbanva úgy hamvadtak el 
hogy a felejtés szögesdrótjai mögött 
a teljesíthetetlenek gödre 
örökre bezárta

nem tudom érezted-e már
hogy egyre távolabbi lett a közel
és a közeliben észre sem vetted 
hogy benne a távol
mert a kettő úgy olvadt össze
ismeretlenként hogy nem hitted el
mindegyik bennünk lángol
amikor végre belebizsergett a bőröd is
a felismerésbe hogy csak rajtad múlik
üstökös vágyaid eléred-e
akár elhagytad akár felemelted 
mindegyik kihűlt kő lett
nélkülem

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.09. @ 08:38 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.