Király Attila : Mo.kuss

 

Mókuskerékbe tört hétköznapi csodák,
amire születtünk, azok helyett
pusztán csak üres micsodák,
túl sok a pancsolt pia, no meg ez az egész
egy labirintus akármerre nézek,
majd’ minden irány kiköpött Via Appia,
a hatalom szerint nekünk kuss,
bár kizárt, hogy ez a logikus,
ostobaságokat sulykolnak a hírek,
lassan kiszőkülnek tőle az észak-írek,
iszkolnának a skótok, velük a székelyek,
elolvadnak az összes jéghegyek,
Happy End sincs már, bolygó ég veled!
Komolyan mondom a víz kiver, mi lesz
így a Whiskyvel, habár lassan már nincs kivel
inni, egy fél generáció lelépett, a kölök betépett,
az egész országban rumli, de megint akciós a krumpli,
génmódosított érzelmek söpörnek végig,
értelmezhető vallás helyett divat lett a tévhit.
A rosseb vinné el, az új helyett akarom vissza a régit!
Unom már, hogy úgy kapkodom a levegőt,
mint az életet, te sem találod a napi betevőt,
az út szélén elmosódott alak, nem fakabát,
csak riszál ott, nahát én meg azt
mondom: teszek rá! Kiszállok!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.25. @ 08:00 :: Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.