Gősi Vali : Léleklánggal

 

 

Léleklánggal színezem fejfádat,
fölsejlik sok elfeledett emlék,
szereteted majd akkor is árad,
ha elsimulok, eltemet a nemlét.

Elmosódik fájó seb és  átok,
emlékmű feszül, s az égig ér,
holtig dalolt énekem hallják ott,
ahol neved a verseimben él.

Ragyogsz majd, mint jóság és reménység,
nem lesz földi sír, mi eltemet,
a romló hús, a szenny, mocsok, kevélység
az anyagvilág tűnt szégyene lesz.

Minden szempár majd az égre réved,
léleklánggal lobog az emléked.

(Parafrázis: William Shakespeare – LXXXI. Szonettjére)

Legutóbbi módosítás: 2014.10.08. @ 10:50 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/