én mindent fordítva csinálok,
hátrafelé megyek, ha éhezem, hányok,
elveszem, amit adni kellene,
bort töltök, bár a pohár színültig tele.
maradok, amikor mindenki fut,
zárják, én kinyitom a kertkaput,
szívből röhögök, mikor mások sírnak,
oda tartok, ahová sohasem hívtak.
gyűlölök, pedig szeretni kéne,
föld nélkül ültetek virágcserépbe,
keserűt virrasztok, nincs édes álmom,
gyermeket nemzek, ha jön a halálom.
józanodom, míg másokon mámor,
árvát csinálok az Isten Fiából,
vadakat terelő hajtó leszek,
emberből állat, hogy engem lőjenek.
rövid kötélen, majd hosszan lázadok,
ha itt nem, amott biztosan vagyok,
maradok mindig nevemhez híven,
elég egyet lépni, s nem járni a vízen.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.10. @ 15:47 :: Fövényi Sándor
