Zajácz Edina : Hogy mondjam?

Negyvenhat napja egy sort sem írtam hozzád,
mert nem tudom;
keretek és rácsok között hogy mondjam,
mennyire kellesz a fönnmaradásunkhoz,
és milyen jó lenne ottmaradni,
ahol az olvadáspont van.
Amikor fölém hajolsz, mindig ezt gondolom,
mert olyan vagy, akár egy ékezet
én pedig egy sovány lepke,
aki hajad zúzmaráiból kölcsönkéreget,
de sosem adsz többet,
csak éppen életben tartasz,
hogy ne legyek öröm, és gyászünnep se.
Még lélegzik nyakamon
az utolsó beleharapott pillanat,
és emlékszem,
amikor betűkből kiraktál
nekem egy tűzgyémántot,
s előttem felfénylett törékeny világunk
akkor, ott.

Negyvenhat napja egy sort sem írtam hozzád,
mert nem tudom;
keretek és rácsok között hogy mondjam:
Mennyire szeretlek.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.