Marthi Anna : Kereslek

 

 

 

kereslek perjelek között
először magamban kereslek

kereslek ott hol sivár az élet

később a nagy vetítő vásznak fonákján is
mint üres zsebet fordítom ki félelem-torzulásod
kereslek hű szeretők közt
poligámia vizsgálók szinuszgörbéin is látni kívánlak
kereslek mint gondolatolvasót a látnok
kereslek mint elkényeztetést keres szigorúságom
kereslek fiaid körében felszabadulva
kereslek mimikában kártyavárban feldúlva
szemgödrökben árnyakkal játszó szenvedélyben
keresni könnyű téged ott hol a horizont kése
kivág egy férfit és felszúrja a végtelenségre
de sokszor talállak ott lengve a fényben
fülek közti szembogarakban ugrálva magasba és mélybe
kereslek talállak másban önmagamban
szinte látlak kezeimen az elengedések báját élve
magát pofozta szívemben de rámehet egy élet
keserű maszk helyett pókfonalas ráncokkal szép arcon
kereslek ha fáj legyintésem megpróbál s te úgyis alszol
meglellek az egyszerűségben istent felismerő amnéziában

miközben téged kereslek lehetsz a részem

engem megtaláltak könnyed csókokat fuldokló imáid remegve
kereslek kutatlak folyton nehéz napokon lerekedt vágyban
én téged batyukészen felbecsült örökkévalósággal is megkereslek
kerestelek miközben ezt artikuláltad: „a szeretet dala dolga végezetlen”

léleköltözékben felesküdve romolhatatlan csend titkára

kereslek és ahol nem vagy ott is megtalállak

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.10. @ 09:02 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak