Fitó Ica : Vers anyák napjára

Itt, mintha semmi sem változott volna…
Virágaid most is fényre mosolyognak,
mint minden tavaszon,
a nap is vidáman benevet a gangon
hunyorgó hosszú ablakon…
De megrepedt ágyad fölött a tapéta,
s a félrecsúszott függönyt
nincs, ki igazítsa pontos ráncra.
Szűzanya karja ugyanúgy tárva,
de nincs már, ki elimádkozza
reszkető kézzel bánatát.
Kisrádiód a polcon már négy éve néma,
s ha ajtót nyitok, megsimogatom néha
könnyáztatta, hófehér párnád.
Vasárnap kezemben virágcsokor sír…


Jaj, nem tudlak már megölelni!

Legutóbb szerkesztette - Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom