Böröczki Mihály - Mityka : Anyám miséje

2014.05.03. Böröczki Mihály - Mityka Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Az igazáért holtáig remeg,

megcsomózza a szeretetemet,

nyolcvankilencet váltott a tavasz,

s ő nyolcvankilenc éve ugyanaz,

én belesimogatnék valamit,

de kőkemény, mint templomban a hit,

kiment belőle léte jó íze,

olyan magányos, mint egy szentmise,

a teste fáj, s míg keze-lába kín,

el-elbúsul a múlt fájdalmain,

s bár száz hibája gyötri –  törve főt,

én esedezem Istene előtt.

Legutóbbi módosítás: 2014.05.03. @ 10:25 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.