Zajácz Edina : Gyermekemhez

2014.04.04. Zajácz Edina Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Sosem láttad könnyeimet,
hitted mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom;

észre ne vedd fájdalmamat,
hogy odvában sír szívem,
meghasad a négyes fogat,
mellkasomban lágy ívben.

Fáradt vagyok, fogytán erőm,
gyenge virág a karom,
csontom mélyén sorvad velőm,
pillantásod vigaszom;

szemed kékje pajkos felhő,
messze űzi bánatom,
nevetésed kristálycsengő,
búm a szélnek átadom.

Sosem látod könnyeimet,
őriz mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom.

Legutóbbi módosítás: 2014.04.04. @ 19:16 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.