(I.-nek)
Fájdalmat rejt minden holnap,
fájdalmat ígér a ma
álomtalan éjjelének
hideglelős folyama.
Idegen lett a közös múlt,
távol tart az önző gőg;
igaztalan vádak sorát
nem fedi el csak a rög.
Úgy szűnik a száműzöttség,
véget ér a kanossza;
ahonnan már nincs visszaút,
nyugalmunkat az hozza?
Bölcs-belátó erő nélkül
kopott a szív, meg nem békül.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.03. @ 06:31 :: Szepesi Zsuzsanna