Seres László : Sejtető való légy

2014.04.04. Seres László Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Úgy szeretlek látni, oly tisztának téged, 
mint hegyek hűs tömlöcébe zárt ércet, 
amit kéregtesttel óvnak századok. 
Ahogy világra gyúrt egy őssejtnyi lét 
sok milliárdból egyetlen egyként 
önmagad ellen is örök lázadót. 

Sejtető való légy, ne talmi látszat, 
holt ékszer, dőre fény, csalfa varázslat, 
hidegen csillanó frissen hullott hó. 
Szívedben hordd mind, attól leszel ember, 
rejtett kincsed éke ragyog legszebben, 
vigaszt áraszt, mikor sírni volna jó. 

Szavak villámlása légy, hogyha ez kell. 
Csend, sóhaj, ima, ha a szív vezekel. 
Elvetett mag másban, hogy megmaradjál. 
Higgy a benned égő tisztító lázban, 
ha felmagasztalnak, vagy megaláznak, 
hogy több lehess mindenkor…önmagadnál.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.04. @ 11:51 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.