Zajácz Edina : Megkértem az Istent

Megkértem az ácsot, faragjon koporsót,
elűzött konokul: “Neked az utolsót!”

Elfogy az asztalról törhető kenyerem,
a hétfői nyomort vasárnapig eszem.

Megkértem a hóhért, vigyen a bitóra,
nevetett galádul, nem hallgat jó szóra!

Egyedül kószálok, hullatom könnyemet,
kihez is forduljak, váltson meg engemet?

Megkértem az Istent, vegye a keresztet,
kérdezte szelíden: “Akarsz-e még egyet?”

Foszlott rongy szemfedőm, vadrózsás a széle,
betakar gyermekem alázattal véle…

Legutóbbi módosítás: 2014.02.11. @ 20:37 :: Zajácz Edina

Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.