Sonkoly Éva : Különös láz

Illusztráció: Alfonse Mucha képe

Ibolya illatú tavasz – pillanat,

lopakodik a kertek alatt.

Kicsi cipőjéből vizet önt,

közel – távol árad a patak.

Szívekbe néz, szerelmet igéz.

Ahol nem volt, oda vágyat olt.

 

Tapintom homlokom,

ez a különös láz…

már okát is tudom.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.24. @ 11:59 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 569 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"