Böröczki Mihály - Mityka : SAJTÁR

 

Nagy becsben élt, és félte az edényhad,

mert testét-lelkét áldozta a célnak,

egy szögön lógott tisztára fakasztva,

míg dologra nem nógatta a gazda,

már érezte a toppant idő hosszát,

s a meleg kutat csillogósra mosták,

majd bízón visszaszorítva a térdet,

hű párja lett az öreg fejőszéknek,

már kifigyelte azt is, hogy a tőgyek

két látogatása közt nagyra nőnek,

meg tudta jól, nem  papírból tanultak,

az egy ütemre nyomó-húzó ujjak,

és karcsú-lassú formája vigyázta,

hogy egyetlen csöpp se mehessen kárba,

csak ki-bejárt, és ismerte a dolgát,

a hűségesebb szolgákhoz  sorolták,

de jókedvében föl sohase rótta,

hogy nagy időre felejtkeznek róla,

mert neki még az istálló is szép lett,

ha bő ölében fölhabzott az élet.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.