Lantos Tímea : Fában elvérzett villámcsapás

A Hold üres tányérja köré

őzszemű – csillagok pergetnek könnyeket,

s ha megnyugodnak,

tetszhalottá lesznek,

 mint éjjel szunnyadó női kezek.

Füzek ágain csámcsog a magány,

ezüst – hímzés foszlik az ég abroszán.

 

Letakarja szemünk a Mindenható

ha utunk fölé mosolyt tereget,

csak akkor sír fel,

ha lángoló csipkebokrában nyüszít a szeretet.

 

Szűkös időnk fában elvérzett villámcsapás,

s míg holnap pókhálót szövöget,

mámorból sarjadt ifjú kezek

hamvasztanak emlékkönyveket.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 78 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!