Pál Abigél : anti-vers

nincs, csak kivezető

 

nem tudom leírni, kevés az agysejt elrebegni,

megszűnni kíván bennem minden eredeti kép.

gyarlón félretehetném magam, és vágyhatnék valami

mágikus pillanatra, de azzal csak csalnék tovább.

kóbor áramok az érzések bennem,

nincs irány és emelkedés, valami ki nem mondott

foszlány még keresi az utat zsigereimből,

de nem –

halva született hitszegés volt ez is.

ha őszintén belegonodolok,

ehhez ami van- nincs mit hozzátenni.

maradok olvasatlan, sarokba dobált

felejthető fércmű.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.02. @ 17:39 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...