Csendjeink pontos őrizetbe bújtatott emlékek,
börtönöm falán világ-irodalmam remekbe strigulázott
alkotásai segítik szabadulásomat gyötrő magamtól.
Mert isten bennem lakik. Lámpást adott kezembe,
időtlen szorítással megragadt, pille könnyed csak
a tudás, hogy vagy nekem, te vallathatatlan,
ki titkod árnyékaiból is játékot formálsz levegősre.
A józan ész beszorult a jövőbe, a szív kitágult,
a lélek verdesésein elárvult szavak, óriássasokként
levegőt szántanak, művelik az eget, vetik a
feltámadást. (Egy kövér nőből hogyan gyúrhat végre
elszánt, jóságos anyát és tiszta szeretőt az, ki
életnek életével gyötri magát az eljövendőn…
Legutóbbi módosítás: 2013.12.25. @ 11:23 :: Marthi Anna
