Hallgatás: virraszt a Hold. Ma
lombok közt bujkál a szél.
Hópelyhek hullanak halomba
a dombra. Minden véget ér.
És kezdődik új meg újra;
mezők mögött megszületik,
és világít jóra, gonoszra
napunk. De nem mindegyik.
Harc van. Mocskos földön kúszva
torkokra forr a puszta szó,
aztán elszáll, s odúkba bújva
lecsapni készül, mint csaló.
És valahol – közel vagy messze -,
ki tudja, honnan érkezik,
s mért tapint rá az értelemre
az a lágy szellő, mely hevít.
Csoda olaját keni fel
a bajnokok homlokára;
bátran ontott vért ünnepel.
Béke lesz. Már nemsokára.
Csak harmatot hozzon a hajnal,
csak még egyszer legyen este.
A lelkünk elveszett manna –
Áldott, aki megkereste.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.25. @ 11:13 :: Bogár Gábor