Erdőszélen öreg fácska – girbe-gurba minden ága,
amit terem, csupa vackor, kukac is felfordul attól.
Ámde szőlő is fut rajta, s a madárnép számon tartja
mikor érik, s csemegéznek rajta rigók, seregélyek.
Róka sunnyog kertek alól, lábra áll, légbe szimatol,
s hol a szellő szőlőt himbál, mancsával le s fel kalimpál.
De a fürtöt el nem éri: – „Savanyú mind!” – így becsmérli.
Hiányzott a macska-karom és a valódi „Akarom!”,
amivel a fára szökve jót lakmározna belőle!
S az Igazság – minő varázs! – képére szállt, mint lódarázs,
s mielőtt feljajdult volna, gombóccá lett róka orra!
2013. március 29.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.01. @ 06:16 :: Pásztor Attila - Atyla