Lantos Tímea : A teremtő itt járt

 

Ráncokat húz

a  vén Tisza,

mintha csiklandozná a

törött tükrén lépkedő

vidám napsugár,

s ha megfeszíti izmos hátát,

a fák közül felröppen

egy szomjas kismadár.

 

Újra tavasztündért hívta

a fáradt természet,

hogy alkotó kezével

fessen a meggyötört földre

tarka-barka képet

és terítsen lábunk elé

illatos, pihe-puha prémet.

 

El is felejti, hogy

kalandornyian röpke a léte.

Hol haragot, hol mosolyt

karcol az álmos égre.

És addig simogatja

a bokrok és fák

mámortól duzzadt szirmait,

míg elé nem tárják,

tápláló kincseik.

 

Egy percre felnyögnek

a titkos, fényes áprilisi éjben.

Dermedtségükben béke van,

s nem lapul meg szégyen.

Ám reggelre magukra

kapják a nyugodt zöld gúnyát,

majd boldogan suttogják,

hogy a Teremtő itt járt…

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.03. @ 11:28 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!