Gősi Vali : Angyalszárnyakon

 

 

 

 

Volt idő, hogy nem múltak az évek,

ólomlábon járt a délelőtt,

csak a mama sürgött nagy-serényen

a vászonnal fedett asztal körött.

 

Az égre nyúló diófa tövében

a fehér abrosz lenge táncra kél,

visszatérő álomként, az éjben

kovászt érlel, és dagaszt szegény.

 

Körbejárja angyalként az asztalt,

áthajol az alvó lombokon,

mazsolával hinti meg a rétest,

 

megcsókol, én visszacsókolom,

édes illat, könnyű szellő ébreszt,

és elsuhan ő angyalszárnyakon.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.02. @ 14:38 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/