Szilágyi Erzsébet : Vég-let

Egyszer rég kinyögtem
szemlesütve, félve:
téged szeretnélek
névnapomra, élve.
 
Szájamban omlanál
különleges ízzel,
tengerhez hasonlón
habos fehérséggel.
 
Alighogy kimondtam,
teljesült a vágyam,
három adag is jött
díszcsomagolásban.
 
Nem is szóltam többet,
így hát nem is értem,
rendre jössz műhabbal,
s száraz lett a lényeg.
 
Jó, jó, még megeszlek,
de valami mást már,
édes a szabadság,
annak ízét vágynám.
 
Ott van egy sarokház,
jé, fekete-erdő,
nem tűröm a kényszert,
tortakéssel elő!

Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 11:29 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.