bennünk valami különös egyezés zizeg
világra vakultak üvegszemei szerint: analóg dafke
diktatúrákon nevelgetett kibicsaklott gyermekszemeik
tele vannak rendszerzajjal. vörhenyes alkonyok
tömbházmagánya veszi körül a léptük. mi egymásban élünk.
szíved árnyékolásában pihen a létem. talán ezért nem félem
a világégéseket. szunnyadva fagyhatnék, mint ?k, hideg térkövekre
tenyerem csepp tálkáját érzésalamizsnák vetett morzsáiért nyújtva
el?re. el?bbre kúszik bennem most egészen homlokom mögé ér fel,
tudatomban matat puha ujjbegyed. fura bizsergés. szeretem.
szell? borzolja ekképp a nyári erd? lombkoronájának zafírtitkait.
kik nézik, azt hiszik, kilopva onnan valamit. mi tudjuk csak,
hogy kuporog egy-egy ághegyen… és bújik el
harsány realityzajok el?l hajnalszín? koaxrügyeken.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:05 :: Adminguru
