Tanainak lábvasától súlyos cáfolatokat
olvas a filozófus a méltatlan valóságra
— visszamenőleg így lesz önnön egykori
identitása (rábírni mire valaha durva
kényszer sem tudta) puszta származás–
tudat, a dogmák nagyobb dicsőségére
a hovatartozás fő kritériuma így lesz
az állandó lakóhely, és Júdás-pénz helyett
így válik kerítővé – igazolni igazolhatatlant –
a doktrinerség szemellenzője.
A kassza tegnapi őre, ki talált
számos érvet garasok hiányán túl is
kényszerű korlátozásra, sopánkodik
korlátlanul a jelen szűkkeblűségéről,
ám közben máris látványosan aggódik
a holnapi büdzsé miatt.
A partner érzékenységét emlegetve
követel több empátiát – a bírálat
tárgyszerű tónusával kölcsönözve
kifogásainak csakis szakmai státust –,
ki magasabb polcon hányszor mutatott
érzéketlenséget szülőföldön megtartandó
övéinek alku tárgyává tett önérzete iránt!
Pirulás nélkül oktat ki elkötelezettségből,
etikából a saját, korábbi írásaiból idézett
vélekedések hiteles kútfőjéről szemérmesen hallgató,
határtalan termékenységéről ismert,
kérlelhetetlen zsurnaliszta.
A játszma hevében presztízsét végletekig
tágító szubjektum arányaihoz képest
mily csekélyke tét a plasztikzsetonokra
beváltva kártyaasztalon szégyenkező
eleven, emberi remény!
Aggódnak érte némelyek annyira:
tizenkilencre húzva is habozás nélkül
kivágják, vállalva illő szerepet
az Európát – ha kell, akár önmagával
szemben is – tőlünk védelmezők
tragikomikus buzgalmában.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.07. @ 21:00 :: Bátai Tibor
