Tiszai P Imre : SZABÁLYTALAN SZONETT HALK SZAVAKKAL

*

Agyamban újra csak vágányok csattognak,

nem a sima suhanás nyugtató hangja,

nem a cél felé tartó szerelvény ringja

az álmokat, sínek sírnak, rám fonódnak.

 

Jegy nélkül utazom, de ez sem érdekel.

Ki és miért büntetne? Nem utas vagyok,

egyetlenegy, utolsó vonatra várok,

tudom, ha megérkezik, engem nem visz el.

 

Még érezni akartam bőröd illatát.

Veled nézni a messzire-kéklő tengert.

Magunkra húzni a hűs nyári napnyugtát.

 

Vágytam az ébredő reggelt – majd – az éjjelt,

megélni Veled a csillagok nyugalmát.

Vágytam még élni – a magány öl most embert.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén