Koraeste idén is csak lassan szálingóztak a bálozók a rétes fesztiválra. Igaz én már ott bámészkodtam egy itallal a „Fritz Treutel” kultúrházban, de nagyobb társaságban még csak a pulton társalogtak a rétesek a pogácsákkal. Persze, Tamás Attila tűzmester időben belavírozta kintről a gulyás- gépágyút, és fürgén telepítette az ütegállást, közel a söntéshez. Aztán biztos kézzel várta az éhes ostromlókat. Tőle jöhettek…
Amíg benn muzsikára készülődtek a szigetvári zenészek, addig a foyer-ban az információs standok közt sétálgattak az érdeklődők. Én is. Ezek a kiállító cégek hozzájárultak a tombola sikeréhez. Egy nemzetközi buszjárat hirdetése mellett egy nagyobb plakáton a magyar turizmusért vágtatott egy ötlovas csikós. Ez tetszett, mert környezetbarát módra nyargalt a pusztán; – szénmonoxid nélkül. Direkt passzolt a helyhez, mert odébb a Zöld Újság példányait lapozhatta az érdekődő, aminek egy éves előfizetésére, négy sorsjegy ücsörgött a tombolás kosárban. A lap asztalával szemben két szép őszi modellt lehetett gusztálni, amit Sinnig Lívia hozott a frankfurti „Nana” divatüzletből. Éppen meg akartam tapogatni az egyik szövetet, de rám szólt a párom, hogy viselkedjek; – erre továbbmentem. Megörültem, mert megláttam Nagy József urat a fröccsállomásnál, amit ma estére importált ide hazai oázisnak. Tényleg, felüdülés volt inni a hosszúlépést, hiszen nemcsak a bor, hanem még a buborék is a honfitársam.
Egyébként a Rétes Fesztiválon immár hagyomány, hogy a tombola bevételét minden évben más-más gyermekintézménynek juttat. Tavaly a devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskola kapta a támogatást. A rendezvényeknek kezdettől fogva Nagy József úr volt a lelke és irányítója. Idén a Rétes fesztivál organizációs munkáit a „Lehrerverband Hungarolingua e. V.” egyesület keretében Halag Gabriella és Bodor Izolda intézte. Nem hiszem, hogy mindez eddig nagyon is érdekelte volna azokat a gyerekeket, akiknek javára ügyködtek ezek a lelkes, segítőkész felnőttek.
Nagy úr még lediktálta nekem – mert hazáig elfelejtem –, hogy elsőnek öt éve, a Petz Aladár Kórház koraszülött osztálya kapta az adományt. Azt a „Szemem Fénye”, Pécsi Gyermekment? Szolgálat követte, majd harmadik évben a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Onkológia Osztálya. A mai tombola bevétele pedig a szigetvári Micimackó Óvodáé.
Miután mindezt leírtam, elmentem pogácsát enni, és felkértem Évát egy tangóra. Az „Ideál” együttes tényleg igazolta a nevét, mert remekül muzsikált, szinte felejtette velem, hogy nem tudok táncolni.
Egy idő után a szép-korúak leülhettek. Én is. Aztán jött az est fénypontja: a tombolasorsolás. Én mondom, megérdemli a két hölgy a dicséretet, ahogy állta a nyerők ostromát. Jegyet szedtek, kiadtak, cseréltek fáradhatatlanul. Volt, aki mézet cserélt vissza borért, s rövidre rá meg egy hölgy kért boráért inkább mézet. De Szűcs Edina, aki Zöld Újság előfizetést nyert, nem cserélt. Ezért megy már a Lap októberi száma Őcsénybe. Mint ahogy Nemesvámos, Somogyfajsz, és Szigetvár településen is meglepődnek majd, hiszen ritka, hogy valakinek külföldön nyernek egy évre magyar havilapot.
Közben annyira megtelt a táncparkett, hogy már feltűnés nélkül csöröghettem volna, de erőt vettem magamon; inkább elmentem rétest enni. Finom volt a mákos. A meggyes után éppen a tökösbe haraptam, mikor felpillantottam az órára. Rögvest zsebre vágtam a maradékot, mert szaladni kellett a gyorsvasúthoz. Nagy öröm ért, mikor jött az ellenőr. Kiderült, feleslegesen rettegtem, mivel a napijegy nem éjfélig érvényes, hanem az utolsó járatig.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.09. @ 06:37 :: kisslaki
