Vékony szendeséggel nézett reám:
„- Hozzám bújsz?”
Ajka rezgésére figyeltem, szeme mélyére láttam
volna,
de ahogy nyúltam felé,
ködbe burkolódzott, feloszlott füstalakká finomult,
majd mosolygott a pirkadat alatt.
Meghajolt, feje félrehajtva némán nézett,
tekintete szomorú sarkába
a nem jöhet? könny beleégett.
Csillogást mímelt a látszat,
ahogy átsütötte a fény,
piros alázatát térdre hajtotta a remény.
„-Eljöttem, voltam,
bocsánatod padlójába fényez a képzelet,
de el nem ér kezed többet, mert nem lehet.
Megismerésed hajnalára nézel épp,
kezemben hoztam volna a reggelt, de nem lehet,
ahogy az alkonyi érésbe sem hozhattam volna éjeket,
ne nézz így reám,
kezed remegése sem tehet igazzá.
Árny vagyok csak, csupán a fény játszik alakká,
szemed b?völetébe ne lélegezz engem többet,
ez a látvány igézet, retinád tükrére égetett.
Sajnálom. Álmod rablását, színeztem…
játszottam, mint ahogy a víztükrön, az es?cseppben,
táncolnak a tündék egy mesében.
Ébredj! Hallod? Bocsásd meg, hogy nem is éltem.”
http://www.youtube.com/watch?v=aNzCDt2eidg&feature=g-vrec
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:10 :: Adminguru
