Hallgatása csendeken
üt át! Egy
papírlap végvára mögül figyelem.
T?le ragyog szívem, szemem.
Gondolataim szárnyat öltve
röpülnek,
ahogy vezényli kecses
mozdulataival: kilép
a kádból, porráomlik
mögötte
a fal. Törülköz? lebben,
vízcseppek ájulnak belé.
Körülötte történetek
guggolnak,
élete f?szerepl?ivel:
két gyöngyszem ragyog.
Jobb lábát is kiemelve, gyors
léptekkel
fut át a szobán, huppan
közös takarónk alá.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.18. @ 10:55 :: dudás sándor
