Boér Péter Pál : Badar nyúl esete, Hupikék rőzselányszedővel

 

 

 

 

 

Badar nyúl, még hátulgombolós korú volt. Görkorcsolyával ropta az erdőt. Elvágódott, repült két métert, majd a kék kalapú szemlesütöttre gondolt, aki a görgőket ajánlotta, és rövid megemlékezést tartott annak kedves édesanyjáról. Lecsatolta gördencseit és világgá repítette azokat.

Épp akkor járt arra a legkedvesebb – addig sosem látott – cimborája. Kiderült, hogy egy lány volt az, rőzselány. Badar nyúl nem szeretett fejetlenül gondolkodni, de embereket látott már úgy, igaz azok nem mind voltak hupikékek. A rőzsét – fiút és lányt egyaránt egyaránt – nyalábokban becstelenítették lángok martalékává.

Badar, nyúlsikolyhang kiadóját aktiválás előtt nulla egész, rengeteg nulla, egy másodperc alatt leállította, amikor fejének csobolyójában pici, de létező agyának sejtjei összeállították a képet.

A rőzselány egy rangos színfolt, mert telente, a rőzselányláng roppant fagytalanító hatású és ha némileg szemérmesen is mondja, de jóleső.

Amikor nagyon régi barátja – akit akkor ismert meg – bemutatkozott,  rádöbbent, hogy nem színárnyalat az, de letört száraz ág.

– Hupikék rőzselány vagyok – szipogta -, ott jön a szedő!

Hátán kisebb rőzsekupaccal, tényleg megérkezett a gyűjtögető. Rendes körülmények között, ilyen helyzetben, egy normális hupikék rőzselány köddé válik, gondolta Badar nyúl, ám a rőzseleányka – új-régi barát – tovább szökdécselt.

Badar, az érkező cakkozott körmeiről egyből kitalálta, hogy a rőzselányszedő az! Badar nyúl gyors piruettel söpörte végig az erdő aljzatát, majd kitört benne a vészteher. Hiszen itt lépten-nyomon egy-egy rőzselány hever, és ez össze fogja őket szedegetni. Talán csokorba köti őket? Az ő bajuk, gondolta.

– Szervusz Badar nyúl, rőzsés lány vagyok, Hupikéknek hívnak, ezért a teljes nevem Hupikék rőzselányszedő. Nem rőzseszedő lány, világos?! Láttál-e erre menekült, lógós rőzse alegységeket?

– Hupikék rőzselányszedőnek alázatosan jelentem, én Badar nyúl, inkognitóban összement fiú rőzseszedő vagyok. Szinte az összes bujdosó rőzse koordinátáit ismerem. Kérem, adja meg rezidenciájának pontos címét.

– Én, Hupikék rőzselányszedő, amott alant, három völggyel odébb, kis dombtetőn tartózkodom, és mindig jól jön az ilyen szolgálatkész, harci Badar nyúl a parancsnoksági épületemben. Kérem hát befáradni a pontos koordinátákkal! Most hazatérek, helyesbítek, visszatérek a parancsnokságra, és miután magában elszámol… Tud számolni?

– Alázatosan jelentem, nem!

– Várja meg, amíg a szürkülettől szinte nem látja a rőzsét és füst szagot érez. Parancsba adom, hogy akkor jelenjen meg minden információval, ellenkező esetben rögtön elítélés és ítélet végrehajtás kerül folyamatba.

Badar nyúl úgy gondolta, csülök magasságban fogta meg a szerencsét, majd behunyt szemmel várakozott. Szagfelmérő képessége tökéletes állapotú volt, igaz márkajelzés nélküli, de majdnem teljesen új vásárfia. Ment, s a megadott helyszínre bekopogott.

– Jelszót kérek!

– Hupikék, hupikék, hupikék!

– Bejöhet!

Amint belépett, az ajtó bereteszelődött.

– Badar nyúl, ím együttműködésed jutalma. Ő ott a heverőn Hupikék rőzsefiúszedő, az én párom és  parancsnokom, most átadlak neki ismerkedésre.

– Jaj, köszönöm a megtiszteltetést, musz-musz! Milyen finom meleg van, bár mindig itt lakhatnék, életem végéig…

Hupikék rőzsefiúszedő, segített neki ebben. Másnap, a nyúlpecsenye elfogyasztása után, lelkiismeret furdalás nélkül zengték erdei dalukat. Megadták amit ígértek, náluk élhette le az egész életét. Nekiindultak az avarban heverő rőzsét, rózsát, és minél több Badart bányászni.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.20. @ 14:20 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/