Vadászi Árpád : Függöny által homályosan

Nyomtatás

Kancsalul üt a szív,

kinyújtod kezedet,

vérfürd?jébe hív

megint a szeretet.

Elfogad és vádol,

háttal áll a sorsnak,

vágyad holt húsából

varjak lakmároznak.

Számlálják ujjaid

a júdáscsókokat,

a patás újra itt,

huncutul bólogat.

Részeg függönyt markol

konokul a karnis,

semmit sem tud arról,

hol él a katarzis.

Surran a mókusláb,

forog a kereked,

jó lenne, ha tudnád,

MAGAD nem szereted.

Égig ér? létra

görcsök nélkül nincsen,

hagyd, hogy a fagy még ma

végs? búcsút intsen!