Seres László : Földbe gyökerezve

2012.06.16. Seres László Vers 26
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Hordtam neki ölben a fényt

mikor sötétség borult rá

s földbe gyökerezett vadvirág-illata

amit a vágy kisimult égre festett

gyógyír volt ez neki és nekem

ábrándnyi éhgyomorra

ablakáig kúszó vad borostyán

hajnal-szaggatta leheletnyi csend

éltető remény fájó kiábrándultság

 

Emlékema is űrt hagy bennem

betölt s elbűvöl

ahogy fénye egyre jobban éget

magamat vádolom mindenért

ha fenn a mennyben járok

s kérdőre von Isten

megvakulok érte

 

S addig

addig hagyom hogy földbe gyökerezzen

mindegy ő éltet vagy én éltetem

tudom mikor rám törnek

a kisírt-szemű álmok

anyám sír bennem

s én könnyezem

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.16. @ 15:54 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.