Maretics Erika : A büszke vég

 

Testér?l a húst lerágta,
 csak csontokat hagyott a rák,
könnyedén gy?zött felette,
nem segítettek tabletták.
 
? már utolsó álmát alussza,
az ágy gyengéd puha karja tartja fogva.
Leple hófehér, jótékony fedél,
mint a sebzett föld óvó hótakarója.
 
Haja a párnán élettelen és fakó,
alatta a szemérmes sápadt koponya
az igazi nagy csaló, nincs már gondolat,
az enyészetben nincs semmi vigasztaló.
 
Fájdalmas, mocskos ha itt a vég,
az akarat ellobban,
hamuvá olvad a büszkeség.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.16. @ 20:33 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.