Marthi Anna : Rövid jellemzés

Zümmög? hársak alatt

eléd szalad a gondolat,

de félkészen a test –

s ez maradásra bír.

 

Ezért válogattam,

a szabályos vonások elt?ntek

rólam, apám szigorú-szomorú arcát

viselem, vagy egy bolondét; lehet

puffadásból kifolyó affektálás, 

merengéssé korcsosult; ijedt veréb;

de ha közelebb jössz, anyám

vízönt? mosolyába futsz.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.17. @ 18:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak