Marthi Anna : Falat kenyér

 

Várom az idő gyógysimítását.

Szerelmesfilm, pizza.

Tüneti kezelés. Helyette mit érzek?

Lehetnék Isten gyermeke.

Szaladnék a vén eperfához mezítláb.

Elfeledném mostani magam.

A csúnya vers kiserken mint a vér.

Megvágták szívemet. Ismét enni kért.

Nem jó így, falni szeretet-szendvicset.

Melegétellé nem lesz többé senki sem?

Sovány vigaszként érkezik az álom,

hogyne éheznék, ha beleborzong a kín.

E kettőből kell kivonni a reményt.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.12. @ 20:38 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak