Maretics Erika : Fekete gyöngy

A kihalt utcán egyedül ballagok,
ez a borongós nap valahogyan más.
minden lépésem visszhangzó kopogás,
elöl, mint fekete gyöngy gurul a csend.
füzérré egyesül, körbefon az est.
 
Az alkony sután bókol a sötétnek,
félhomályból sz?tt estélyiruhában,
mosolyát átsatírozza álmában,
hátára kavargó ködb?l von boát,
nyakéknek a lenyugvó nap sugarát.
 
Az éjjel házak ablakán át kacsint,
én visszaintek, mint annyiszor, megint.
 Margit híd robusztusan íveli át
a Duna vize felett Pestr?l Budát,
rajta a villamos, mint sárga lárva,
csikorogva siklik az éjszakába.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.12. @ 04:33 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.