Marthi Anna : Gátláss

 

Az odaadásról írni, míg

sima bőr ruhánkba

bújtatott test vonalaink szólnak.

Becézni a csípőnkön guruló kilehelt

pránamély esztelen bolygó-csattogást.

Amikor vénusz gördül át a marsra.

És jupiter lasszója kundalíni,

hangunkra tekeredik, emelve az ég felé.

Szaturnusz gyűrűjét glóriaként

fejünkre húzzuk, selyem

szárnytapsolás közé ugrasztva, szív

ritmusára koplalunk.

De isszuk fénypoharainkat,

mécseseinkben levegő pezseg,

s ha az univerzum is éhes,

mozdulataink óvatos táncának játéka

elegendő szépség

az ébredéshez.

Legutóbbi módosítás: 2012.05.27. @ 20:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak