Gyönyörök kertje
„ez itt a gyönyörök kertje”
virít a barkócaberkenye.
fény csillan a pókfonálon,
csíz ?rzi álmát az ágon.
fátyolban a cseresznye,
gyertyás szelídgesztenye,
májusi sóskaborbolya,
virágzik k?ris, orgona.
bomlik a szeder levele,
gyümölcse íze fanyarka.
hajladozik a mézesfa,
méhcsaládok eledele,
donognak már körülötte.
gyöngyvessz? és vörösfeny?
aranyban, r?ten díszlenek,
smaragd cédrusok merengnek,
távoli múlton töprengnek.
ördögcérna gombolyagból
homoktövissel varrt loncok
hét hektáron elterülnek.
honfoglaló ?s integet,
dombhajlatról így üzenget.
idézik tatár harcosok
t?rét a tatárjuharok.
fehér akác fekete nyár,
szil turkesztáni, ezüsthárs,
virginiai boróka,
mirandolán, galagonya,
mogyoró, törpe mandula,
ostorfa, keleti tuja
mediterrán tájat mutat.
Kapusi Imre itt kutat,
ültet, telepít, nemesít,
értékeket így gyarapít.
cserszömörce és bálványfa,
?seink sok legendája
népek ajkán szájról szájra
terjed, mi hallgatunk rája.
tovább írjuk a meséket,
hitelt adunk a reménynek.
kocsányos- és molyhos tölgyek,
oxigént ontó fenyvesek
felfrissítik szellemünket,
erdei gyümölcs testünket.
?k ?rzik felnövekedve
e csodás szépség-szigetet.
napunk világít az égen,
lelkünk Isten tenyerében.
Tibolddaróc, 2012. május
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Kühne Katalin
