Csillag Tamás : Egyszerre

 

Minden mozdulatlan, mintha

kijárási tilalom lenne

a világ folyosóin.

 

Nézem, nézem az utcát,

nézem, nézem a fákat,

a nem tervezett id?t.

 

Csak a részegek csodálkozhatnak így rá

a miértre, amikor leteszik a füstöt,

mikor zsebükben csörgetik a mennyit,

mikorra az embernek

meg kell hasonulni a világgal,

 

s egyszerre a poharakban megsavanyodik az utolsó sör,

egyszerre  megnehezedik az utolsó deci,

egyszerre a szájpadlatok alá szorul az utolsó szó,

amit még mondani kéne,

amit még mondani lehetne az embargó el?tt,

 

hogy tök egyformák vagyunk.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.