Boér Péter Pál : Madárlány

 

Madár akarok lenni, a fellegek fölé szállni és közben – görög pengetőket megszégyenítve – hárfa kisérettel dalokat dúdolgatni a szélbe. De csak kezem van, szárnyam nincs…

Stiglic, veréb, vagy borvirágos orrú pinty is lennék könnyű csontozattal, suhanva szelném a levegőt, bár akár egy helyben lebegjek önerőből, nem ballonok kosaraiban.

Ó te sas! Jöjj szirti fészkedből, tekints ream, repíts magas lakhelyednél ezerszer magasabbra!

– Mondd kisleány, mi neved? Nem rettent a fosztott magasság, ahol nincs talaj talpad alatt, s minden vigyázó szem védelme helyett, magadra vagy utalva?

– A magány nem rettent, igazi egyedüllét nincs is!

– Tárd ki hát karjaid, és behunyt szempillád nyílásakor meglesz amire vágytál. Suhints kettőt, immáron szárnyaddal!

A leány örömmámorba fakadt, amint két keze helyett tollas szárnyakat észlelt. Csapkodott, s repülésleckék nélkül emelkedett egyre magasabbra. A sas eltűnt, nem hiányolta.

Már minden madár fölött szállt, s a magasságban összekulcsolt szárnyainak gyenge tollai, egyenként kezdtek lassan kipotyogni, megint keze let.

Mint elgyengült hópelyhek, foszlottak tollairól a pelyhek, olyanok maradtak, mit egy-egy halszálka. Aztán a jobbra, balra kiálló gyenge szálak is kihulltak a zúgó zuhanásban. Legvégül a tollak gerincei is. Újból keze volt, amivel önfeledten markolta a száguldó levegőt.

Hajával táncot járt a gyorsuló légzuhatag. Hanyatt feküdt a felhők alatti légben, örömmámorát elmondani sem tudta volna ott, a végzetes landolás előtt.

Szakította a levegőben szétrepülő fellegeket, s már szárnyak nélkül, megállíthatatlanul szállt amerre tartozott, egyre gyorsabban. Dobogott a szíve, euforiában úszott.Csak későn suhant át benne a gondolat, hogy mindezen csodákat, ugyanilyen repüléssel egy szokványos ejtőernyős ugrással is láthatta volna. Nem maga, hanem egy szerkentyű segítségével.

Egy picit sem bánta meg, hogy engedett a sasnak és rövid időre énekes madár lehetett. Mert énekelt, nem hangosan csak szívben, legbelül, az elsőtől az utolsó percig.

Sebessége másodpercről másodpercre fokozódott, mígnem bánkódás nélkül érte el az induláspontot, az anyaföldet. Testben eggyé vált vele, örökre.

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/