Roskadj föld alattam,
roskadj ha kell.
Barna göröngyöd hulljon
fejemre, a leveg? szoruljon
tüd?mb?l,
én sosem hagylak el.
Hazám!
Az évek múlt-kövekké
szilárdultak
falaidban.
Az otthon mint bástya
áll mögöttem, csak itt!
Piros kerti pad,
százszorszépek
b?rpapucsba bújtatott
lábam alatt,
és az igaz hit,
melyet beléd vetettem.
Vándorénekesként
szenvedéllyel
járok a jól ismert
csapáson,
minden lépés
egy-egy emlék,
fekete-fehér dia,
gondolat rapszódia.
E forgó gömbhéj alatt
születtem,
itt élek és halok is,
remélem.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.13. @ 08:39 :: Maretics Erika