Kőmüves Klára : – Petőfinek –

Nyomtatás

Értelek én Sándor, csak fel nem foghatlak, 

hiszen merszedből bennem talpalatnyi sincs. 

Soha-idők járnak erre s most sem más a nép, 

nyögve, hol meg jót kacagva csinosítja saját 

börtönét. A buzgóság is kárba vész, mert tett 

hiány az úr, mostanság az ember itt már alig 

boldogul. Esküdözni Istenemre bizony nem 

fogok, csak sürgetem, hogy döntse már el:

ra

bo 

k l 

eg 

yü 

nk 

va 

gy 

sz 

ab 

ad 

ok.