Vandra Attila : A végső csata a mesebeli királyfiért I/II

Miess Éva és Stern Gábor kapcsolata kissé bumeráng jelleg? volt…

A képen barantás lány

 

Az végs? csata a mesebeli királyfiért

 

Miess[1] Éva bagoly típus volt, aki esténként nehezen szánja rá magát a lefekvésre, de reggelente még nehezebben az ágyból való kikászálódásra. Ez nála még munkanapon is komoly teljesítménynek számított, hát még szombaton! Kibotorkált a konyhába s odatette a kávét. Valahogyan fel kellene ébredni. Holnapután karácsony, és még nem csomagolta be az ajándékokat. Jó, persze vásárolni is kellene még egy-két dolgot… Aztán… az este még volt valami a tervei között. Erre határozottan emlékszik, már amilyen frissen lehet hajnali fél tizenegykor, még azel?tt, hogy leöntötte torkán a nagy bili[2] fekete mérget. „Koffeinfügg? vagyok” — ismerte be nemrég magának, majd sietett hozzátenni: „Na, és?”

Az arcát érint? víz már némileg kizökkentette e fásult állapotból. Végre felhangzott a mennyei zene, a fület gyönyörködtet? szortyogás. Már e hangtól felgyorsult a mozgása, természetesen a konyha irányába haladva. Egy perc se kellett, és már cukorral és tejszínnel szürcsölte a ned?t a fotelben hátrad?lve. Ennek az élvezetnek legalább hétvégén meg kellett adni a módját. A kávéivás az munkanapokon se maradt ki, de még a reggeli kicselezése árán se jutott id? e rituáléra. Ahhoz tíz perccel hamarabb fel kellett volna kelni, ami felért volna egy öngyilkossággal az önmaga ellen elkövetett b?nök listáján.

Amikor a felénél tartott már, azt is szemrevételezni tudta, milyen szépen pilinkél a hó. „Lesz fehér karácsony az idén!” — töltötte el örömmel a látvány, annyira, hogy kávéscsészést?l az ablakhoz ment, hadd lássa jobban e fest?i látványt. Mikor betelt az egyre s?r?bb pelyhekben szálingózó kristálykák csodálatával, visszaült kényelmes ül?helyére, és tervezgetni kezdett.

— Holnap sízni megyek — döntötte el. — Csak egy rövidet. Kora délután hazaérek szüleimhez, lesz még id?m segédkezni a karácsonyesti vacsora el?készítésében. Ahhoz viszont korábban kellene felkelni — h?lt le benne kissé a lelkesedés, de a sízés friss hóban… Talán mégis érdemes meger?ltetnie magát.

Kivitte a konyhába az üres kávéscsészét, beletette a kagylóba, majd nagyot nyújtózott. Csak úgy ropogtak a csontjai.

— De kivel? — tudatosult benne, hogy egy ideje egyedül van.

Jó itt Sepsiszentgyörgyön, az állásával meg lehet elégedve, a f?nök hozzáedz?dött, hogy kicsit késni szokott, nem vacakol. A kollégák rendesek, baráti társasága akad, szomszédjaira különös panasza nem lehet… Itt még magyar színház is van, ami Brassóban nincs. Csak a hegyek. Azok hiányoznak. Végeredményben Brassó autóval alig több mint fél óra, de az itteni góbék megelégednek azzal, hogy kimennek Sugásra vagy El?patakra. Annak, aki Brassóban n?tt fel, az nem igazán kirándulás. Egy igazi túráért vagy sízésért még felkelni is érdemes.

Úrrá lett rajta a nosztalgia, el?vette hát a fényképalbumát. Mennyit jártak a „bandával” annak idején a hegyekbe! Meg az osztályf?nökükkel, Kovács Kálmánnal, alias, K.K.-val. ? adta nekik a „Banda” nevet: „Lusta banda, ébreszt?, várnak az csúcsok!” Szerencséjük volt vele, vitte ?ket mindenfelé. Aztán mentek nélküle is, tavasszal és ?sszel kirándulni, télen sízni, korcsolyázni és szánkózni, nyáron sátorozni. Azok a sátorozások! Tele voltak élménnyel, kalanddal és szerelemmel. Az album els? oldalán a Nagyk?havas ormai képezték a hátteret. Oda vitte K.K. osztályukat kilencedik els? hétvégéjén ismerkedni, összekovácsolódni. Ott jött össze els? szerelmével, Stern Gáborral. Ott cuppant el els? csókjuk. Aztán a Miess-Stern párból Misszter pár lett, két héttel kés?bb a gólyabálon. (Így hosszú esz-szel). ? lett a Miss, Gábor a Mister. A következ? oldalról a Szent-Anna tavat övez? erd?k október végi szín-kavalkádja nézett vele szembe. Ott, a kápolna ajtajában fogadtak egymásnak örök h?séget és szerelmet. Igaz, tanúk nélkül akarták, de akadt egy lesipuskás… Ám az „örök szerelemnek” két hét múlva vége lett. Két hónapig nem is köszöntek egymásnak, de nem egyszer? ez osztálytársakként. Kés?bb jött a sítábor Keresztényhavason. Húsvétkor ismét összerúgták a patkót. Május elsején Plaiul Foiinál jöttek újra össze, ahol, miközben énekeltek a tábort?znél, a sátrát kifosztotta egy medve. Akkor csak a nyomait látták, de nyáron, a Madarasi Hargitán találkoztak is vele. Megzavarta az újabb „végleges” kibékülést. Egy évvel kés?bb, egy másik után, a Rétyi Nyírben a hirtelen zápor el?l menekültek be a sátorba. Ruhájuk csurom víz volt. Ott vesztette el a… Na, azért nem kár!

Kapcsolatukat leginkább bumeráng jeleg?nek lehetett jellemezni. Hatalmas indulatokat kavaró veszekedések után újabb látványos békepipák, akarom mondani békecsókok következtek. Éva beismerte magának, „kissé” féltékeny természete van. Gábor körül mindig dongtak a szebbnél szebb csajok. Jó, jó, ? is tapasztalta, a fiúk könnyen elcsábulnak, pláne egy olyan csinos lány láttán, mint ?. Szóval kísértés akadt b?ven, mindkét részr?l. Az is megtörtént, hogy egy-egy félreértelmezhetetlen jelenetet megbosszultak. Ha te megcsalsz, nekem is szabad… Pedig nem mindig volt alapja a gyanúnak. Néha meg is küzdöttek a (vélt) vetélytárssal. Gábor eltörte Matyi orrát a Csukáson… Ami igaz, igaz, ? is vívott egy Mortal Kombat csatát Ibolyával, kissé megritkította göndör sz?ke fürjeit az érettségi után a Szent-Anna-tónál, a sátrak között. Akadt is ám néz?sereg!

Az egyetem aztán szétszórta a társaságot. Ki Kolozsvárra, ki Vásárhelyre, ki Temesvárra került, és akadt, aki maradt Brassóban. Egy román szólásmondás úgy tartja: „Ochii care nu se vÃ?Æ?d se uitÃ?Æ?.” (A nem látott szemek feledésbe merülnek.) Még a párokat is széthordta a szél. Még János és Maja „örök szerelme” is, mely a gimnázium négy éve alatt szélcsendesnek bizonyult, zátonyra futott. Ha egykor egymást szerették, János heidelbergi ösztöndíja után egy-egy mást választottak párnak. Az ? bumerángkapcsolatuknál csak a Melinda és Laci szerelme bizonyult tartósabbnak. Már két gyermekük van. Pedig nekik is volt külföldi ösztöndíjuk. És nem is egyszerre.

Eközben ?k egyre ritkábban, de egyre hosszabb id?közökre rúgták össze a patkót. Miközben „szüneteltek”, mindketten próbálkoztak „vigasztalódni”, de ezek a kapcsolatok mind kérészélet?nek bizonyultak. Újra és újra visszataláltak egymáshoz, egészen a tíz éves találkozóig. Nagy hibát követett el akkor. Végzeteset. Gábor bejelentette, Angliába megy dolgozni. ?t kötötte a szakorvosi vizsga. Még volt egy fél éve. Jánosék története is Damoklész kardjaként függött a feje felett. Hátha velük is megtörténik… Kockázatos lépésre szánta el magát. Megpróbálta féltékennyé tenni, hátha meggondolja magát. Máskor bejött. Ezúttal nem. Ennek már egy éve.

Ha még egy esélyt kapna… Kell neki az a férfi! Kitombolta magát, nem vágyik más kapcsolatra. Nem követné el ismét azt a hibát. Feltehet?en házasságuk is adrenalin és follikulindús[3] lenne, de úgy szép az élet, ha zajlik. És nagyon vágyik már egy gyermekre. F?leg, mióta kollégan?jénél járt radinában[4].

Megcsördült a telefon. Melinda volt a vonalban.

— A Bandából sokan hazajönnek karácsonyra, szilveszterre. Úgy gondoltuk, szervezünk egy Bandaszilvesztert. Jánossal öt perce beszéltem telefonon, azt mondta, erre még Németországból is érdemes hazajönni! Megbeszélés Gábornál, ma délután ötkor!

— Micsodaaa? Gábor itthon van? — jött t?zbe Éva.

— Tegnap érkezett.

— Ott leszek! — A vonal megszakadt, mert Éva izgalmában leverte a készüléket.

Ett?l a hírt?l azonnal felébredt. Reggeli és ebéd összevonva, f?zni nincs id?, erre fel kell készülni, nem hibázhat. Vajon van barátn?je? Ez fontos, hiszen nem mindegy, milyen stratégiával indul. Bekapcsolta a számítógépét. Felment Gábor Facebook és Picasa-Google oldalára. Három hónapja nem került fel újabb hölgyfotó. Igaz, más sem. Ez biztató, de nem garancia. Talán János tudja… Bár Heidelbergben van, Gábor meg Oxfordban, mégiscsak ? volt a gimiben a legjobb barátja.

— Felhívom skype-on. „Értesítem” a szilveszterr?l, megkérdem nem tud-e hazajönni, majd „véletlenül” ráterelem a szót — hozta meg a döntést.

Mivel skype-on sárga volt (státusza: „nincs a számítógép el?tt”), felhívta telefonon. János nem esett fejre. Azonnal átlátott a szitán. Nem a kérdésére válaszolt, hanem felvilágosította:

— Akadt két-három futó kapcsolata, mióta Angliában van, de nem tudok semmi komolyról. Már több mint két hónapja nem beszéltem vele. Akkoriban adta ki Joan McNamaranak az útját, újabbról nem tudok. Meddig húzzátok még ezt a se veled se nélküled kapcsolatot?

Bár valamiként sikerült kitérnie a válasz el?l, világossá vált: ha nem tudja visszahódítani, az rém ciki lesz. János nem az az ember, aki befogja a száját.

— Alea iacta est, a kocka el van vetve.„Nincs visszaút, Éva már a harcra készül…” — dúdolta magának félhangosan. Egy képzeletbeli mikrofonnal a kezében vonaglani kezdett a tükör el?tt. — „Idegeneket hív, Gábor ellen segítségül…”. Nem is rossz ötlet! Elkérem Erika olasz cip?jét, Aranka testhez simuló német pulcsiját, az kiemeli a melleimet, Bogi Swarovski-köves fülbevalóját, az én francia parfümöm, amit az idén kaptam szüleimt?l születésnapomra, az megfelel… „Pogánynak tartanak…” Kit érdekel? Kell nekem! Kösd fel a gatyád, spinike! Jó, na, a harisnyatartódat!” — „üzente” az esetleg mégis létez? barátn?jének. — „Mert nem t?röm más csajok hatalmát…” Eddig egyetlen ilyen csatát sem vesztettem el! Ez lesz az utolsó! Az kell legyen! Igaza van Jánosnak. „Fogadd el Évát, s holnap már tied Tündérország…” Na, ez nem talál… — hagyta abba a rögtönzést.

El?ször úgy sminkelte ki magát, ahogyan Gábornak tetszett, majd meggondolta magát. Egy másik n?t kell mutatnia neki. Erre már azért is szükség van, mert új alapokra akarja helyezni a kapcsolatukat. Ideje összeházasodniuk. Már nagyon vágyik gyermekre… Megnézte az alakját a tükörben. Még mindig megállná a helyét egy szépségversenyen, a középiskola óta felszedett egy-két kiló csak el?nyére vált. Oké, oké, nem nyerné meg, de nem vallana szégyent. Bármikor letagadhatna korából vagy öt évet.

Szándékosan indult késve. Hadd hozza valaki szóba, hogy ? hol van. Nem „támadja le” rögtön, ez végzetes hiba lenne. Megvárja a megfelel? alkalmat. Ha vetélytárs nincs, valamiként el kellene érnie, hogy ? kezdeményezzen. Ha van, akkor a csajszit veszi „kezelésbe.” Kihozza a sodrából, és majd hibát hibára halmoz… Mindig a támadó van el?nyben.

Árpival és feleségével futott össze a kapuban. Mintha a Fennvaló is vele tartana. Velük lép majd be az ajtón. Így nem kell egyedül érkezve szembenéznie Gáborral. Négyszemközt nem tudná titkolni, mi lakozik benne. Úgy látszik Odafent szurkolhattak neki, mert Maja jött ajtót nyitni, ? vállalta fel a házigazda szerepét.

Éva lépett els?nek a nappaliba. A társaság egy kisasztal mögött zsúfolódott össze. Hatan szorongtak a kanapén, ketten a karfáján, vagy hárman, közöttük egy óvodáskorú kislány, a kanapé el?tt a sz?nyegen ültek. Ibolya, aki bal karjával Gábor vállára támaszkodott, azonnal felpattant a fotel karfájáról, hogy üdvözlésére siessen. Az örök kópé Laci azonnal elfüttyentette magát:

— Srácok, hamar eltenni minden törékenyt! S álljatok távol, emlékezzetek, K.K.-nak is kijutott, amikor szétválasztotta ?ket!

— Nyugi, annak már szinte tizenöt éve! — nevette el magát Ibolya. — S Laci, ne feledd, azóta már K.K. felvilágosította: nem az olyanoktól, mint én kell félnie, hanem az Ilcsikefélékt?l! — mutatott Melinda kislányára, majd Évához ment, hogy üdvözl? puszit adjon neki. — Hadd mutassam be a férjemet, Szabolcsot!

A szélén lev?k felálltak, a többiek csak integettek. Nagy vonzereje volt az albumnak. Gábor se ugrott fel ?t üdvözölni. Ez nem volt túl biztató. Éva az üdvözlési ceremónia közben szeme sarkából szkennelte a jelenlev? csajokat. Nem talált potenciális vetélytársat. Mindegyiket „hozzá lehetett rendelni” valakihez, s a riválist Gábornak elvileg Angliában kellett megismernie. Ez kissé megnyugtatta. „Talán jobb is így!” — gondolta. Eközben újabb derültséget váltott ki Ilcsike felháborodása, mely az után hangzott fel, hogy a kislány hosszas faggatózása után Melinda elmesélte neki az egykori n?i Mortal Kombat partit, melyben a békebíró K.K.-nak is jutott a n?i körmökb?l:

— De én akkor még meg se születtem! — akadékoskodott Ilcsike.

— Az osztályf?nökünk kislánya pont akkora volt annak idején, mint te most — világosította fel édesanyja. Ám a kis kotnyeles nem hagyta annyiban.

— És az akkora kislányoktól, mint én miért kell félnie?

— A tanár úr szeretett viccelni.

— Eredeti humora volt az öregnek — ismerte el Árpi is.

— Mér lénni örég? Csák négyvénöt! Én négyvénhárom…— kapta fel a fejét Giovanni, Maja kopaszodó férje — majd a felharsanó nevetés hatására megkérdezte feleségét: — Én nem mond jó? Mondom butáság?

Miközben Maja magyarázta az olasznak az itteni diákhumor bizonyítványát, Ilcsike durcáskodott, mert nem volt megelégedve a válasszal. Még attól se békélt meg igazán, hogy Éva ölbe kapta:

— Mekkora lettél! Nemsokára utoléred édesanyádat!

 

(Befejez? rész következik)

 

[1] Ejtsd: Míssz, szász eredet? név.

[2] A „nagy bili kávét ittam” vagy „megittam egy egész bilivel” egy Brassó környéki tréfás szólás, mely arra utal, hogy hatalmas mennyiséget ittam.

[3] Az adrenalin egy stresszhormon, mely ingerültségkor nagy mennyiségben termel?dik. A follikulin egy n?i hormon, melynek ingadozásai felel?sek a n?k hangulatváltozásaiért a havi ciklus környékén, egyesek tréfásan hisztihormonnak is nevezik.

[4] Látogatás újszülöttnél.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 14:35 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 728 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.