Fotó: Németh Tamás
Hiszen tudod, a lelkem egy madár, mi
mellkastájt testemben ágról – ágra száll.
A szívem? A szívem testem pályaudvara,
amelyben megpihen megannyi szorgos,
izzó érvonat, a testem csak szövetséges –
elárvult kósza pillanat. Lesz majd; kisiklik
bennem minden kis vagon, kiürül az összes
sejtjeimmel túlzsúfolt peron, de én biztosan
tudom, az utolsó szerelvény soha meg nem
áll – Isten kalitkája az és abban élek én,
a végid?kben is tudatra ébred? madár.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.09. @ 10:12 :: Kőmüves Klára
