Horváth Nóra : Hazafelé

http://www.youtube.com/watch?v=Y5rdRNxqQ3I

 

A hegy csúcsáról

haladok lefelé,

könnyű útvonal,

megkövesült

szakaszon

tolongok 

egyedül.

 

A kilátást

örökérvényű

árnyék takarja;

sötét,

nincs összehasonlítási

alap, idegenné

fagynak bennem

háztetők pillérei.

Itt élek, amióta

csak az eszemet tudom,

ugyanaz a domb,

ugyanazon oldalon mállik,

de most egy új arcodat

mutatod, legszívesebben

hámlasztásig pofoználak,

hogy nem tudom,

hova száműzött,

kitagadott,

Isten fattya

vagyok.

 

Gyorsan futok,

a lejtőn lefelé,

meg nem állít

egy félrerúgott kő,

betonkocka süppedése,

markáns kavicstörmelékből

kibúvó fűcsomó,

erőlködj csak,

nőj nagyra,

nekem nem sikerült.

Azt kívánom,

kerüld meg

a világmindenséget,

lehetőleg a leghosszabb úton,

kereszteződéseket,

elhagyatott tereket,

elkaristolt bogáncsokat,

térdig érő gazkupacot,

s megtérül az ára;

kitörhetsz,

látod,

én még mindig

hiszek benne,

– Mami, büszke lehetsz rám,

így mindenki jól jár -.

Szabadon,

egy büdös zokszó nélkül,

levegőt vehetsz. 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.26. @ 18:47 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).