Még nem tudom
miért születtem,
mikor forrtam össze
ezzel a kicsinyke földdel,
én csak a tavaszt várom,
a tudat jó, hogy mikor eljön,
meleg fényt sugároz,
a lakásban porosodó
ódon perzsasz?nyeg is
életre kel,
és mikor egy színes délutánon
széttárt ujjam a fény felé tartom,
csodálva nézem, ahogy
b?röm áttetsz?n világít,
de csak gubbasztok ma
roskadt fotelomban,
várok,
öregasszony énem borúsan
dohog,
holnap reggel minden
más lesz,
hiába, most még
a szürkül? alkony falán
vánszorog
egyre lejjebb az id?, az az
átkozott.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.11. @ 11:16 :: Maretics Erika