Maretics Erika : Tavaszra várva

 

Még nem tudom

miért születtem,

mikor forrtam össze  

ezzel a kicsinyke földdel,

én csak a tavaszt várom,

a tudat jó, hogy mikor eljön,

 meleg fényt sugároz,

 a lakásban porosodó

ódon  perzsasz?nyeg is

 életre kel,

és mikor egy színes délutánon

széttárt ujjam a fény felé tartom,

 csodálva nézem, ahogy

b?röm áttetsz?n világít,

de csak gubbasztok ma

roskadt fotelomban,

várok,

öregasszony énem borúsan

dohog,

holnap reggel minden

más lesz,

hiába, most még

a szürkül? alkony falán

vánszorog

egyre lejjebb az id?, az az

átkozott.

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.