Havas Éva : Éjbehulló sorok

Finoman rámsímulnak a percek…

       Hangodtól végtelenné lesznek
          – a világ éjbe sötétül lassan,
                fejem válladon, szívemben dallam.

 

Hunyt szemem nem nyílik

          a valótól nincsbe bújik
                 lelkem, nézd: tovafut,
                           nincs már, nem is volt:

 

helyén csak sötét folt,
        eltünt a tegnap minden baja

                     – csak mi vagyunk, és az éjszaka!

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))