Böröczki Mihály - Mityka : A nagyfűrész

Nyomtatás

Én akkortájt még nem értem föl ésszel,

hogyan bajlódok majd a nagyfűrésszel,

a jó tanácsot csak szememmel lestem,

a szép szó elfúlt megkeseredetten,

de fűrész sikkant, mint az Isten átka,

s a rönk friss csonkját sikongatva vágta,

én húzogattam – parancsra – mint félholt,

a hó csikorgott, ujjzsibbasztó tél volt,

mi húztunk-vontunk egy ritmust apámmal,

a fűrészpor közénk ült nyers szagával,

s hogy megszolgáljuk délig az ebédet,

úgy álltak eggyé szívemben a részek,

hát nyűttük, raktuk, gyűlt a kugli halma,

az új rönköt már csak a dac akarta,

s a sárga porból olvadt csíkok nőttek,

kiszusszantották duzzogó erőmet,

és én mint végső darabot a százhoz,

úgy segítettem kezem a világhoz.